Vásárlói vélemények

Gazipasa repülőterén szálltunk le Antalya helyett, így az apartmanig vezető út körülbelül negyvenöt perc volt a D400-ason, a majdnem két óra helyett. Az autó ott várt, amikor kiléptünk a terminálból.

Ezen a partvidéken messze több a kézi váltós autó, ezért az automata váltósat hetekkel előre foglald le, különben olyan váltót kapsz, amilyet nem akartál. A mi autónk egy Fiat Egea volt, és gond nélkül feljutott a Sapadere-kanyonhoz.

Szeptember végén napi huszonhat eurót fizettünk hét napra, nagyjából annyit, amennyit a hirdetések ígértek. Semmit sem zároltak a kártyánkon, és csak ezért mertünk egyáltalán foglalni.

A Dim-völgybe vezető út helyenként keskeny és lassú, és pontosan ezért akartunk autót. Még az esti forgalom elindulása előtt visszaértünk Mahmutlarba, mielőtt a D400 teljesen bedugult volna.

Egy hónapig laktunk Mahmutlarban, és az autó már önmagában a heti bevásárlással visszahozta az árát. Augusztusban megtanultuk, hogy a tengerparti út helyett a belső utcákat használjuk, mert a parti sáv minden este bedugul.

Egyik reggel Manavgat és a vízesés, másnap Side, mindkettő könnyű nyugati út a D400-ason. Ott álltunk meg, ahol akartunk, nem ott, ahol egy turistabusz megáll.

Hatunknak egy hétszemélyes autóra volt szüksége, de ezen a partvidéken alig akad ekkora autó, ezért inkább két kisautót béreltünk. Végül olcsóbban jöttünk ki, de ne számíts arra, hogy a nagyobb autó biztosan elérhető lesz.

Minden nyáron Ankarából jövünk, és most már inkább itt bérlünk autót egy hétre, ahelyett hogy végig a sajátunkkal vezetnénk. Az autó átvétele Kestelben, nem a repülőtéren, az utolsó reggelen azt az utat is megspórolta, amit különben vissza kellett volna vezetnünk a D400-ason.